Mi a pránajáma?

Yesudian szerint azt az ősállapotban lévő potenciális erőt nevezik pránának, mely minden, a világegyetemben működő erőnek, energiának a belső okozója, csírája. Ebből ered minden élet, mozgás és tevékenység. Iyengar a pránát a lélegzet, légzés, élet, vitalitás, szél, energia és erő fogalmakkal azonosítja, míg Baktay szerint a prána az ákását (az anyag szunnyadó, elsőleges és egyetemes formáját) mozgásba hozó és áramlásban tartó erő, mely az ákása anyagával és azon keresztül hat, áramlik, létesít, formál; mozgásban tartva mindent az anyagvilágban.

Az ájáma hosszúságot, kitágítást, megnyújtást vagy visszafogást jelent. A pránajáma tehát a légzés szabályozását, s ezáltal a prána fölötti uralmat jelenti.  

A lélegzés szabályozása csupán eszköz e cél eléréséhez, hiszen a prána közvetlen hordozója a levegő, így a lélegzés útján jutunk kapcsolatba vele. A légzőgyakorlatok célja tehát a prána fölötti uralom fokozatos megszerzése.

A légzésszabályozás egyaránt kiterjed a belégzésre (púraka = feltöltés), kilégzésre (récsaka = a tüdő kiürítése) és a légzésszünetre (kumbhaka), melynek kétféle állapota van: amikor a légzést teljes belégzést követően, avagy amikor teljes kilégzést követően függesztjük fel.

A pránajáma a légzés tudománya, mely a helyes légzés ritmusmintáit tartalmazza. Ezen ritmusminták erősítik a légzőrendszert, megnyugtatják az idegrendszert és csökkentik a vágyakat. A vágyak lecsendesítésével a tudat felszabadul és képessé válik a koncentrációra.

Az egyén testében működő prána része az egyetemes Szellem kozmikus lélegzetének. A pránájámát gyakorló kísérletet tesz arra, hogy egyéni lélegzetét összehangolja a kozmikus légzéssel.

Az ászanák elsajátításával a gyakorló már rátérhet a jóga ösvényének negyedik fokát képező pránajámára. Ezt megelőzően nem javasolt az élet-lélegzet szabályozása, hiszen ekkor magával az élettel játszunk.

Az ember lényének szubtilis területein való uralkodása – mint amilyen a személyiség – csak annak az egyetlen természeti jelenségnek a szabályozása, megfékezése és leigázása kapcsán fejleszthető ki, mely jelenség a fizikai és az összes szubtilis területre egyaránt kiterjed és valamennyit gyökerében érinti. Ez pedig a légzés. Ahogy a karaktervonások, hangulatok, érzelmi állapotok a tüdővel való légzést befolyásolják, ugyanúgy befolyásolják a szubtilis területeknek – a személyiségnek, tudatnak – a „lélegzését” is.

Minden lélegzet lengésszerű, egyik irányból a másik irányba forduló. A belégzés a külvilág „beszívásában” áll, vagyis anyagi összezsugorodást jelent. A kilégzés ezzel szemben a külvilágba való kiterjedést, térhódítást jelent. Az összezsugorodás és kiterjedés adja meg a légzés ritmusát.

A légzésszabályozásnak több célja van. A megváltozott légzésritmus felrázza a fizikai testet, megváltoztatja a vérkeringést és az anyagcserét, ezáltal kihat az idegrendszerre és valamennyi szervre, továbbá segít a betegségek leküzdésében és az egészség fenntartásában. Fiziológiai hatásán túl megfékezi a gondolatokat, leigázza az elmét, megszüntetve annak ösztönös működését, és ellenőrzés alá vonja az érzékeket. A pránajáma gyakorlatai végső soron ahhoz járulnak hozzá, hogy megszabaduljunk személyes valóságunk hamis perspektívájától, és közvetlen kapcsolatot tegyünk lehetővé az igaz valósággal.

 

Felhasznált irodalom:

B.K.S. Iyengar – Jóga új megvilágításban

Kaczvinszky József – Kelet Világosága II. Gyakorlati Yoga

Dr. Baktay Ervin – A Diadalmas Jóga

Selvarajan Yesudian – Sport és Jóga