A babahordozás tudományos háttere I.

A kisbaba a születése utáni pillanattól kezdve semmi másra nem vágyik, mint hogy szorosan az édesanyjával legyen, ölben szoptatva, testen hordozva. Reflexei is erről árulkodnak. Ha a tenyerét megérintjük, ujjai bezárulnak és erősen képes megszorítani a kezünket. Ha valamitől hirtelen megijed, átkaroló mozdulatot tesz. Ezek a reflexek azt feltételezik, hogy van kiben megkapaszkodni. Hermann Imre (1936) a megkapaszkodás ösztöneként írta le ezeket a mozdulatsorokat.

Számos kutatás is egybehangzóan állítja, hogy az anya karjában lenni a baba számára a természetes állapot. Sőt nemcsak természetes, ösztönös igény, hanem a fejlődéséhez elengedhetetlen elemi szükséglet is.

Prescott (1970-es évek) szerint a gyermek idegrendszere akkor fejlődik normálisan, ha az ölelés, a hordozás, a babáról való gondoskodás során adódó szomatoszenzoros (testérzéket adó) és mozgásos ingerek megfelelő arányban vannak jelen.Amikor sétálunk, a baba érzékeli a lépteink ritmusát; amikor lehajolunk, érzékeli a testhelyzete változását, ezek az érzékelések egyben ingerek is az agy számára.  Más vizsgálatokból tudjuk, hogy nemcsak a baba idegrendszerének fejlődéséhez, de a lelki egészségéhez is alapvető fontosságú az anya testi jelenléte, a megkapaszkodás ösztönének kielégítettsége. A már említett ingerek a lelki fejlődés katalizátorai is. (lásd: Harlow házaspár kutatásai 1959-1965, Mason vizsgálatai 1968)

Az édesanyák a babájuk születésének pillanatától a legjobbat szeretnék gyermeküknek. Mindent megadnának azért, hogy a baba fejlődése a lehető legtökéletesebb legyen.

Van egy jó hírem Neked, kedves Édesanya! A legtöbb, amit tehetsz a babád egészséges testi, lelki fejlődéséért az, hogy hordozod! (Így magunk között bevallhatjuk, hogy az anyai ösztöneink is ebbe az irányba mutatnak. Szívesen tartjuk a babánkat a karjainkban.) A hordozással a kisbabád megkap Téged, ezáltal nyugodt, kiegyensúlyozott, kevesebbet síró, kevésbé hasfájós lesz. Te pedig élvezheted a kisbabád közelségét, édes illatát.  Persze az otthoni teendőink mellett nem tehetjük meg, hogy a két kezünk folyton foglalt legyen. Ma már többféle, ortopédiailag helyes tartást biztosító hordozóeszköz közül választhatunk. Így egyszerre tudunk megfelelni gyermekünk elvárásainak és a háziasszonyi teendőinknek.

Az ortopédiai szempontokról a következő cikkben olvashatsz.

Irodalom: Dr. Bagdy E.: Családi szocializáció és személyiségzavarok (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995.),       Ónodi Á., Szabó V.: Tanfolyamvezetői képzés jegyzet (hordozo.hu, 2010.), Mérei F.- V. Binét Á.: Gyermeklélektan (Gondolat Könyvkiadó, 1990)

Pletyákné Fekete Zsuzsa