Jóga és globalizáció - avagy, sorsjavítás a 21. században II.

Váltani kell, az biztos. Módosítanunk kelléletünk több területén, mert zsákutcák bizonyítják, az előző stádiumok elavultságát. Mi az, ami legfőképp változtatásra szorul?

Alighanem a gondolkodásmódunk. Hiszen gondolataink alapozzák meg cselekedeteinket. Aktuálissá, sőt, sürgetővé vált a szemléletváltás, a tudatszint-emelés.

         Az atomhasítás óta nem lehet kitérni többé az elől a felismerés elől, hogy az anyag, a tér, az idő, s maga a világ objektív megismerésébe vetett hitünk a végéhez ért. A világ megértésén fáradozó kutatók érdeklődése ismét az archaikus ember egységtudata felé fordult, aki az anyag-lélek-szellem elválaszthatatlan egységénekmegismerését, és a lét intuitív megértésének módszerét ajánlotta. Ez a „befelé” vezető ösvény, a belső tapasztalás útja.

         A fizika nyelvén „a világ nem egy szilárd, stabil valóság, hanem energiaállapotok átmeneti processzusa, amiben a megvalósulások és az eltűnések állandó jelenségét észleljük, még akkor is, hogyha ez olyan szilárdnak tűnő ’valóságot’ hoz létre, mint mondjuk a Himalája” /Lőrincz Gabriella – Világokon át. Barangolás a metafizika birodalmában. Pilis Print Kiadó, 2007., 31. o./ Az archaikus bölcselet szerint „a világ nem egy hely, hanem egy állapot”. Az elbűvöltség állapota, amit a védikus hagyomány „májá”-nak hív.

„A létnek csak elenyésző kicsiny része és felületén levő legkülső burka látható, mint anyag. A létnek határtalanul nagyobb része anyagtalan és láthatatlan.” írja Hamvas Béla.

A kettészakadt, polarizálódott világ egységét a helyes megismerés által ismét helyre lehet – és kell – állítani. Egyesíteni lehet a konstruktív, analitikus, racionális külső utat az intuitív belső úttal.

Az emberiség új paradigmaváltáselőtt áll. A 21. század egy új látásmód kezdetét is jelenti – egy olyan látásmódét, amely a kozmosz, a szellem, és a személy szétválaszthatatlanságát felismerve valódi önismerethezvezet. Erőfeszítéseink eredményét nem az élet terheinek megkönnyítésének, hanem az egységtudat helyreállításánakkell szentelnünk. Így jutunk el ahhoz a ponthoz, ahol számolnunk kell a tudattal, saját belső centrumunkkal. Eljutottunk oda, hogy meg kell értenünk: saját szubjektív tudatállapotunk teremti saját világunkat.

Kulcsfontosságú tehát transzcendens személyiséggé fejlődni; olyan személyiséggé, aki felismeri önmaga és a világ dolgai közti összefüggéseket. Aki tudatát komplex irányba fejleszti, aki egyéni képességeit képes tudatosítani és kontrollálni. Aki képes céljait, vágyait, érzéseit és tetteit nemcsak saját magában összehangolni, de mások céljaival, vágyaival, érzéseivel és tetteivel is. S aki ezt képes megvalósítani, az nem csupán tartalmasabb életet teremt magának, hanem hozzájárul egy jobb jövő kialakításához is.

A transzcendens személyörömmel szenteli pszichikus energiáját komplex céloknak. Elégedettséggel tölti el saját képességeinek nagymértékű kiaknázása és fejlesztése, valamint a globális kihívások legyőzése és a harmonikus komplexitás magasabb szintjeihez vezető fejlődési folyamatban való részvétel. Megpróbálja az egyén személyes korlátait átlépve céljait nagyobb célokba integrálni, önmegvalósítása az integráltság magasabb szintjét hordozza magában. Kultúrától függetlenül, jellemzője a nyugodt erő, visszafogott energia, az önmagával és a világgal való békességben élés.

 

„A transzcendens személyiség a különböző, akár ellentétes lehetőségeket is harmonikus egységbe tudja ötvözni: egyszerre tud eredeti és rendszeres, független és felelősségteljes, merész és mégis fegyelmezett, intuitív és racionális lenni.” /Csíkszentmihályi Mihály – A fejlődés útjai. A harmadik évezred pszichológiája. Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2007., 292. o./

         Az ilyen személy fontos tulajdonsága a bölcsességés a spiritualitás. Ha az ember transzcendens személyiséggé kíván válni, egyszerre kell a kihívásokat felismernie, és a megfelelő képességeket kifejlesztenie magában. Az összhangot a gondolatok, érzelmek és az akarat között, melyet „spirituális” tevékenységeken keresztül érhet el. Ezek sokfélék lehetnek, de közös jellemzőjük, hogy harmóniát teremtenek egymással szembenálló vágyak között, igyekeznek megtalálni az élet eseményeinek értelmét, növelik a komplexitást az emberi tapasztalatok tulajdonságainak tudatosításával, segítenek megkülönböztetni a jót a rossztól, növelik az ember integráltságát egymással és a külvilággal. Egyszóval a tudat harmóniáját próbálják megvalósítani, a konfliktusok és a káosz csökkentésére törekednek.

 

Azok, akik „már egy ideje foglalkoznak” a jógával tudják, és tapasztalták áldásos erejét, komplex sorsjavító hatását. „A külső körülmények tényleg lehetnek rosszak. Sokaknak van exisztenciális problémája. De az, hogy miként éljük meg a krízist, a tragédiát, vagy a jólétet, az nem annyira a külső, mint a belső tényezőktől függ. Elhittük, hogy a cél az anyagi jólét, és, hogy emiatt bármit érdemes feláldozni. Időt, energiát, és sajnos nemegyszer az etikát vagy a lelki életet is. De ez nem így van. Az anyagi jólét egy kétélű ajándék. Kellemes, de egy falat von körénk. Belül védjük a drágaságainkat, s a falon kívül folyó dolgokat igyekszünk nem észrevenni. Pedig az, hogy az emberekhez kedvesen, konstruktívan viszonyulunk vagy nem, az fontosabb, mint az elért jóléti szint. Miért? Mivel a jólét bármikor elpártolhat tőlünk. A munkánk megszűnhet, a bankok csődbe mehetnek, az államháztartás összeomolhat, a bankszámlánk elapadhat. De az emberségünk, a belső világunk megmarad.” – írja Timcsák Géza, több magyarul is megjelent jóga-irodalom szerzője.

A világról alkotott képünk lehet optimista, pesszimista, neutrális, destruktív vagy konstruktív. Amikor helyesen akarunk reagálni, a nehézségek megoldásához keressük a kulcsot, vagy a kellemetlen helyzetekből igyekszünk meglátni a kivezető utat, az intuíciót hívjuk segítségül.

A jóga épp ebben kíván segíteni nekünk: „hogy legyen erőnk és akaratunk ahhoz, hogy a nehéz helyzetekben a konstruktív, az emberséges megoldást tudjuk választani. Hogy megismerjük az elménk lehetőségeit elméletben és gyakorlatban.

A megismerés felé haladó úton járni a legjobb invesztíció, ami rendelkezésünkre áll. Ezen az úton semmi igyekezet nem vesz kárba.” (Timcsák Géza)

 

                                                                                                     Juhász Ágnes